KISS DÉNES

1. AZ ŐSEGY TITKA ÉS HATALMA

avagy A MAGYAR NYELV TANA

Minden felismerés folyamat eredménye, amelyet gondolati módszerek és rendszerek révén segítünk a világra. A felismerés igazi visszaigazolása- maga a törvény, mely változataiban is a maradandóságot jelképezi. Az igazi felismerések lényege tehát megmarad; ezeket eredeti módszerek és rendszerek képesek megvilágítani, azaz: a fényre hozni a sötétből, ahol sajátos rendszerek működnek az idők kezdetétől az idők végezetéig. A titok nem más, mint annak felismerése, hogy az eredendő módon, eredetien való közelítések már maguk is egyenlő értékűek a megtalálható rendszerek és összefüggések felismerésével. Vagyis a titok nem elérhetetlen az ember. számára, csak rejtvény, amely megfejthető, ám mindig csak újabb rejtvény világlik elő, múlt végtelen láncolat része. Tehát nem tudásunk mennyiségét kell gyarapítanunk, hanem a minőségét. Ez a minőség sem más, mint azonos, tehát változatlan mennyiségek rendszereinek változata. Igaz ez eszmére - szellemre, lélekre -, valamint anyagra egyaránt. Magyarán: az út és az eszköz összhangja egybeesik a céllal. Noha ezt nem mindig vesszük észre. A megismeréssel az ismeretlen száma nem csökken, mert a változatok száma akkor is végtelen lehet, ha a benne résztvevő "valóság" végesnek mutatja magát. Hiszen mi mindig a változó valóságot észleljük az adott helyen és pillanatban. Ahogy másutt emlegettük: fényszórónk sugarának hosszabbodása örökké csak arra figyelmeztet: milyen roppant kiterjedésű a sötétség! Ez is a felismerés törvényéhez tartozik.

A lényeget tekintve minden nyelv benne van minden nyelvben! Ah! . . . Óh ~ . . . Jaj ! Juj ! . . . Sorolhatnánk még száz érzelmi-indulati szót, amely egyetemes, nem szólva a nevetés, hahotázás, hangutánzás rokonérzelmű szavairól. Dehát az egyetemes hangtörvények miatt is igaz ez, valamint az ok-okozati összefüggések - logikai - volta sem engedhet mást. Azonban mintha a magyar nyelv az ősi fogalmi - fog: szájban, azzal fog-unk, szorítunk, majd kezünkkel, stb. - összefüggéseket, mintha feltűnően jobban és erőteljesebben, látványosabban őrizte volna meg, a hangzók - főként mássalhangzók kemény-lágy értelmezhető stb., kapcsolataival - ezeket az összefüggéseket, mint a legtöbb nyelv?!
Legalább annyi a kérdés e munkában, mint a válasz - a fele-let? -, ezért talán fel-es-leg-es nincs - nem lehet - benne, mert a jó kérdés egyrészt tartalmazza a vál-aszt (vál-o-gat-hat-unk!), vagy annak lényegét. Annál is inkább hiteles e kijelentés, mert maga a nyelv a fel-e-let s azon belül a válasz a vál-asz-ték. S ezúttal minél több a vál-asz, annál inkább - én-ki-bb? -leg-én-ked-het-ünk (mi-nk, mü-nk, azaz: mi), hogy igazunkat igenlően igazolja az ige...Ig-éretünk sem szab határt, noha ez az értelme, bár látszó-lag éppen határtalan. Mégis az a valóság erőteljes hatása, létezése, hogy a nyelv maga a válaszok válasza, minden kérdésre a fele-let; a dolog másik fele, s így lehet eg-ész - egy! - vagyis teljes a kérdezősködés oka-joga. Ezért nem ok-os-kod-ás mindez, hanem a magyar nyelv tana - ősi ismeretek tárháza, tudás-rétegek rendszere stb. - s így a kérdés is önmagából épül; ez a tanításának alapja, kezdete. S így azt is megállapíthatjuk, hogy a magyar nyelv tana - amit e munkában megpróbálunk nyelvünk ősi törvényeinek útmutatásai szerint közelíteni, elemezni - maga a tanítás teljessége. Azonban, miként emlegettük, akkor FELEL s lesz TELJES - két félből álló -, ha a kérdés is hasonlóan tökéletes! (A világban így igaz: "A tökéletlen a tökéletest tökéletesen elfedi." Szerénytelen idézet egyik versemből KD.) Az igazi válasz - ha ilyen lehetséges - tehát nem választás, hanem az EGY világ, EG-ész világ másik fele. Mert amíg a válasz: választás, vállalás stb., vagyis elvi része is létezik, addig a FELE-let számtani egyetlenség. Így a válasz lehet logikus, de nem igaz, (egész, egy-az, egy-ez-ő). Viszont azt is mondhatjuk, a végleges bizonyosság csakis a nyelv egésze, rendszere, gyökere, liános élő s logikus elágazása, ok-okozati összefüggése, amelyben éppen úgy nincsenek ok-talanságok és vél-etle-nek, mint a világban általában. Leg-föl jebb nem tudjuk az okokat, összefüggéseket, tárgyi-szellemi-érzelmi viszonyokat. Mert az is állítható, hogy végülis minden szó értelme mögött ott tömeglik - áll, hat. mozog, sejlik - minden szó jelentéstartalma, . törzsfejlődési története az egyetemesség törvényétől vezérelve; vagyis a teljes mai nyelv. Nincs szó, amely csakis egyetlen jelentést hordoz. De még hang sincs, mert annak árnyalata, magassága, tartása is lehet eltérő. Hiszen a "jaj" szót használhatjuk fájdalomra: "Jaj, de fáj!" De használhatjuk örömre is: "Jaj, de szép?" és így tovább. A nyelv - különösen a magyar - gyönyörű rend-szer, ugyanakkor élő szer-vez-et! Azonban az elgondolkodtató, hogy nyelvünkben milyen válaszai, sőt, feleletei vannak a következő ősi összefüggést hordozó! - szavaknak: én - van; egy - igen. (Mindez a később említendő ŐSEGY törvénye.) Lehet vizsgálni, miért van, hogy e négy szó elemi magja (lehet?) egyet jelent?! De hiszen, aki én, az van, az egy, az igen. Ha már kettő akkor két-elked-het, nem egy, nem én, nem egy-én, hanem két-én, s így az egy-én igenessége kettőre változik, a van-ból vannak lesz. A MÁS-ik - egy-más más-a, tán az egy-ik szavunkban a "k" máris jelzi, hogy önmagában "egyik" nem lehetséges, csak ha van másik is! Ez a visszaható logika gyakran elbújik, elrejtőzik, de íme rajtakapható. A kettőtől kezdődő többesszámról van szó?

Mi sok mindent elfelejthetünk, ám a nyelv őrzi az ősi logikát éppen úgy, miként az ősi egyezséget. (Az utóbbiba persze belejátszik az egyetemes törvény!) Arra gondolunk, hogy például az "í" magánhangzó síp-hang, a sikí-tás, sikoly éles hangja s okkal az. Akibe fájdalom "nyilall" - mert mondjuk nyílhegy fúródott testébe, - az sikít. Hiszen nincs ideje gondolkodni a hangadósan, tehát a legkisebb résen, a leggyorsabban ad ki hangot. Így kerülhet a "í" jelentéstartalmába az ijedtség, sikoly, ici-pici-kicsi-pirinyó, stb. jelentéstartalom. Ez nem jelenti azt sosem, hogy egy-egy hangzó teljes mértékben "elkötelezné" magát egyetlen jelentéstartalom mellett. Nem is lehetséges ez, mert a többi hangzóhoz való viszonyáról sem szabad megfeledkezni. Ám az aligha vél-et-len, - mert nincs róla vél-eményünk? - hogy a magas és éles "é" benne van a kés, vés szavakban. Sőt, a kis és a sík, a küsz- és a szük, a csek-ély, kecs-es stb. - mindezekről már írtunk a Játék és törvény 1984, illetve az ŐSnyelv-nyelvŐS? 1993 című könyvünkben, valamint több tanulmányban, cikkben. Most amikor az ŐSEGY TITKA ÉS HATALMA címmel, AVAGY A MAGYAR NYELV TANA másodcímmel azzal próbálkozunk, hogy bemutassuk azt a magyar - kísérleti - nyelv-tant, amit a magyar nyelv ősi törvényeire, rendszerére alapozunk, sok segítségre van szükségünk, elsősorban a magyar nyelvet és irodalmat tanító szövetséges tanítókra, tanárokra, óvónőkre gondolunk. Nélkülük nem juthatunk előbbre. Nekik kell kipróbálni a játék és törvény összhangját az élet valóságos és hiteles helyzeteiben. Mert egyelőre csak abban vagyunk bizonyosak, hogy nem természetes, ha a magyar anyanyelvű gyerekek, akik tökéletesen használják a legbonyolultabb nyelvtani állapotokat is a beszéd gyakorlatában, az iskolában féljenek a magyar nyelvtantól, mintha valamilyen nehéz, idegen nyelvet kellene tanulniok! (Gyanítható, hogy ez azért van, mert a mai nyelvtant nem a magyar nyelv ősi törvényei nyomán, hanem a német és a latin nyelv mintájára "alkották".) Ideje úgy tanulni és tanítani a magyar nyelvtant, a magyar nyelv tanát, ahogy természetes, ahogy törvényszerűen, játékosan érdekes és logikus. Ehhez azonban ismerni kell nyelvünk rejtett titkait. Ezek felderítésére és sajátos új nyelvtan alapozására vállalkoztunk ezzel a munkával. 'Tehát annyira vehető mindez kísérletnek, amennyiben nem igaz, nem használható. S annyira valóban a nyelv tanának, amennyiben használható. Noha ebben az esetben sem végleges, a finomítást a gyakorlat adja s végzi.
Szükséges még összefoglalni e bevezetőben néhány fontos tulajdonságát nyelvünknek. Már csak azért is, mert van közöttük több olyan, amely a világ legősibb nyelvétől megkülönbözteti a magyar nyelvet. (Jegyezzük meg: egyrészt a nyelvek célszerű lényege egyetemesen azonos, noha a használati, eszköz-módja nagyovis eltérhet. Másrészt, e könyvben nem vállalkozunk arra, hogy meg-magyar-ázzuk ennek okát, az egy más-ik munka tárgya lehet.) Ne is különbözőségekről szóljunk csupán, hanem jellemzőkről.

S már itt hívjuk föl a Tisztelt Olvasó figyelmét arra, hogy szándékosan vél--aszt-unk el szavakat, nemcsak a megszokott helyesírási szabályok szerint, hanem azok ellenére is. Ezzel is föl akarjuk hívni a figyelmet arra, hogy azzal a szó-résszel, szó-taggal még foglalkozunk, az valami miatt figyelemre méltó a számunkra, részünkre...Ime: szám+unk+ra. Mi is található ebben a szer-kez-et-ben? A "szám" szavunk, majd ehhez jön az "unk", mely nem más, mint a "mink", azaz a "mi" alakja és jelentése, valamint a "-ra". Ez utóbbi helyhatározó rag, szava még: erre, arra, amarra, rá, rája, reá, stb. Egyes formákban benne van a hangzóhasonulás: ez-re helyett erre, az-ra helyett arra, stb.
Sok és sokféle példát mutathatnánk, de az- ra - azokra - nincs hely, sem idő, az olvasó értelmes, majd megtalálja okát-célját az-vak, an-nak, mit miért ért-ünk úgy, ahogy írjuk vagy éppen más-ként...De következzen néhány igen érdekes és aligha véletlen tulajdonsága nyelvünknek,- olyan ami elkülöníti a többi nyelvtől s egyúttal nehezíti a kölcsönös nyelvtanulást. (De az ért-hető, hogy az ért-és ért-ék-e érd-ek-ünk?! Bár lehetséges, hogy az er-ed-end-ő szótő, szó-gyök-ér az ÉR alak?! Erre is vissza-tér ünk.) Végre következzen néhány sajátos magyar nyelvi jelenség, sajátosság.

1.) A magyar nyelv ragozó nyelv Ez azt jelenti, hogy ragokat ragasztgatunk, rakosgatunk a szavak végéhez és igen: az elejéhez is.
a) E ragok, képzők, jelek valaha önálló szavak voltak vagy azok részei, azokhoz tartoztak. E viszonyok maradványai ma is megvannak nyelvünkben. Például a -vél-vel szava: vele, stb. Egyben azt is jelenti, hogy vala-ki-vel, vala-mí-vel, tehát TÖBBET föltételez, mint a korábban említett egyik szavunk.
b) Például a szor-szer-szőr többszöröző rag igen gyakori a szó elején is. Szer-vez, szor-ga-lom, szor-oz, ször-nyű, de a szó közepén is előfordulnak: több-ször-öz, rend-szer-ez, stb.
c) A többesszém jele a "k" minden bizonnyal a SOK szavunkból vonódik el. Kemény mássalhangzó, erőre, folyamatosságra utal, aligha véletlenül fordul elő a kő, kemény, koppan stb. szavainkban. Erő folyamatosság - többszörözés és máris ott vagyunk a többesszámnál?
d) A képző képet lépez, azaz: nagyít. A legjellemzőbb a -ság-ség képző, mely a "sok" szavunkból alakulhatott, lágyult végződéssel. Hegy hegy sok: hegység. Katona - katona sok: katonaság, sík - sík sok: síkság. Az összegező: sok a sok: sokaság.

2.) Magánhangzó összhang. A lényege, hogy azonos hangon pendül-zendül meg a hangvilla, mint amilyen hang hallatszik: Magas hang magast vonz, mély hang mélyet. Példák: Felveszem a szemüvegemet és felnézek az égre. Magamban arra gondolhatok, hogy magamban maradok. Stb.

3.) A mondatban az első szót, a szóban az első szótagot hangsúlyozza a magyar. Dehát ez a természetes, hiszen akkor van a legtöbb levegő a tüdőben. Ha már elkezdjük mondani a szavakat, ha vala-ki beszél szájába jár ki-be szél?! - egyre fogy a levegő. Egyébként így értjük, amikor az mondjuk: a magyar természeti nyelv. Elvont fogalmaink valós alapjai, tárgyai nyomon követhetők mostani nyelvünk használatakor, mintha nyelvünk újra és újra átélné a nyelvi törzsfejlődést. (Lásd csecsemők beszédkezdése!)
a) Meghatározó és feltűnő a hangutánzó szavak, szógyökök jelenléte nyelvünkben. A sís-sus, szisz-szusz, kip-kop, rip-rop, kattog-pattog, röhög-hörög stb., hallatán ezekkel a hangzókkal fejezzük ki a szavak jelentéstartalmát. A világon mindenki kö-hö-gö hangokat hallat, amikor köhög, de nyelve nem ezekkel a hangzókkal fejezi ki a köhögést...k+h+g=köhög, kehes, stb.

4.) Mondatértékű szavakat képes képezni e képességeivel nyelvünk Például: Meghívattathatnátok Mondjuk, arról beszélünk, hogy lakodalom lesz, érdekes, és erre mondom, hogy meghívattathatnátok. Miről is szólunk ebben az egy szóban? Az alapszó a "hív ". De található benne igekötő, felszólító és feltételes mód, többesszém, műveltető alak, vagyis mondatra is elég nyelvi helyzet, tisztségviselő szótag.

5.) A magyar ábécé csaknem minden hangzója, nemcsak alaki értéket képvisel a jelentéstartalom szempontjából, hanem helyi értéket is. Például a "k" a szavak végén gyakran a többesszám jele stb. Tehát szinte minden hangzónk önmaga, másik hangzóval vagy hármasban még tisztségviselő is. S miként a tanulmányok és ábécénk vázlatos áttekintése arra ösztökél bennünket, hogy tovább kell folytatni e rendkívüli nyelv elemző s játékos - logikus, józan parasztésszel történő - vizsgálatát, aszerint kérjük az erős, de tisztes kételkedést. Mert a két-ely nemcsak szabadság, hanem új út is, amelyen tovább kell haladni. Azt is tudjuk, sokak valódi szentségtörésnek veszik e munkálkodást, de mostanra, mintegy 35 év napi kutakodása után, igencsak meggyőzött bennünket anyanyelvünk arról, hogy e további kutakodás kötelességünk. Ahogy az ŐSnyelv-nyelvŐS? című munkánkban már bemutattuk, e nyelv mértani alakzatot alkotott, amelyből könnyedén elénk állt az a különleges építmény, amelynek tervezője megint csak a magyar nyelv volt. Úgy véljük, ez is példátlan a nyelvek között! Ám aligha vél-etlen, aligha ok nélküli, azaz ok-ta-lan. Nem varázslat van a dologban, hanem logika és számtan. Nos, ezért külön foglalkozunk már itt e bevezetőben a SZÁM szavunkkal. (Később átfogóbban, többféle viszonyt vizsgálva, erre is visszatérünk.)

A SZÁM szavunk természetesen ragozható!

Valóban, ez nem rendkívüli. Az a szokatlan, hagy ragozva-képezve miféle jelentéstartalmak állnak elénk? Ime: szám, számomra - nekem, részemre -, tehát a SZÁM ÉN VAGYOK. S ha valaki nemcsak el-szám-oltat, hanem le is szám-ol velem, akkor megöl, meg-semmi-sít, - a semmi, nulla is szám! - és máris nem szám-ítok, s rám sem szám-ítanak. De akkor sem ha szám-űznek, mert szám-ba se vesznek, nem leszek szám-ottevő tényező, ebben meg-EGY eznek, ezt meg jegy-zík s kéz jegy-ükkel el is látják, így tartanak szám-on és szám-itásuk be is válik. Ezt jól jegy-ezzük megl Ez általában EG/Y/-észen bizonyosan így van. Csakis mint EGY, EG/Y/ ész szám-ítok; aki csak FÉL-eszű {azaz: együgyű!), az FÉL-het hogy erre a sorsra jut: ki-szám-olják. Szám jegy-gyel is meg jegy-zik, rovásomra írják!

Tehát kell a másik FÉL is ahhoz, hogy ne legyen bennünk FÉL-elem. Feleim, ellenfeleim, felebarátaim. A felebarát szónak is akkor van értelme, ha más-ik "fél" is létezik. Egyébként, aki fél-karú, fél-szemű, fél-lábú, stb.; az FÉL-hetett annak idején a legjobban, hogy nem éri meg a holnapot. (Még az oroszlán is a beteg, lassú gazellát éri el és öli meg! Ez egyetemes természeti törvény.) Így megint csak nem vél-et-len! hogy az azonos alakú FÉL szavunknak két jelentése is van. Az egyik a FÉL-elem, a másik: valaminek a FEL-e. A fél ember nem ember De az EGÉSZ ember EGY ember és nem fél. Az EGÉSZséges, EGY- enes, IGEN-es, IGÉNY- es, de magabiztos, mert KÉT elkedés helyett EGYenesen, IGEN-esen szól! Lássuk az EM+BER szavunkat. Az EM része a női jelenlétre utal, a FELE-ségre, a BER-FER-FÉRJ-fi-ú a másik FÉL-re s mivel keüőből lesz egy ember, ez is egyetemes törvény, nyelvünkben megvan ez a sajátos logika is! Mégpedig rendszert alkot!

Arra nem is gondolunk, hogy ennek a rendszernek mennyit köszönhetünk! A jelenkori magyarság egyenesen a létét, fönnmaradását köszönheti ennek a nyelvnek! Akár a kínai nagy fal, óvott bennünket, noha nemcsak behatolni, de kitörni belőle más nyelvek felé is nehéz. Ezért is megfontolandó, hogy a világmagyarsága, nyelve és önnön emlékének szentelve fölépítse azt az épületet, amelyben helyet kapna a minden magyart számontartó intézmény. E SZÓ-JÁTÉK HAZ a magyar értékek örökös múzeuma volna, - lehetne - s minden hadseregnél jobban s látványosabban őrizhetné a magyarságot, sanda erőkkel szemben is. Hiszen a maradandó alkotásnál semmi sem őrizhet meg bennünket jobban! Nem szólva arról a lehetőségről, amely e nyelvben rejtezik s ahogy eddig, a számtanban, fizikában - lásd számítógép Neumann János találmánya, majd ennek "nyelve" Kemény János munkája s mind a magyar fizikusokat, matematikusok seregét - elért eredmények figyelmeztetnek: sajátos erényei vannak e nyelvnek, amit nem szabad -- vétek, nemzet elleni bűn! - elhanyagolni. Félre kell tenni minden kicsinyességet, KÖZ-ügy e nyelv! KÖZ-ünk van hozzá mind-annyi-ónknak! Nyelvünknek egyetemes védettséget is követelhetünk! Miután ha vázlatosan is, áttekintjük hangzóink lehető szerepét, a bevezetőben épp csak érintettünk néhány fontos elemet. Tudjuk, amit előadunk, szokatlan, ám ez nem jelenti azt, hogy ez az út, mely a nyelvünk - és más nyelvek --- felé is vezet, járhatatlan. Mi bizonyosak vagyunk abban, hogy e módszerrel, - amit maga a nyelv kínált föl! - sokkal messzebbre-mélyebbre juthatunk időben és térben a nyelv megismerésében. A nyelv is úgy "működik" mint minden e világon - mint maga a VILÁG! Lám, a magyarban a világ, világosság azonos szótőből épül-alakul. A világosság fényt is jelent, így aligha véletlen, hogy nagy fényű villám szavunknak is köze van e jelentéshez, ahogy a pir-kadatnak, vir-radatnak a világossághoz. (Tamás Menyhérttől tudom, hogy a távolabbra szakadt székelységnél a hajnal - melyről majd külön kell szólni - a virradat, a pirkadat, szava a villámodik, azaz világosodik.) Ám a világ és a látásunk úgy ismer föl tárgyakat, dolgokat ha nemcsak fény segít, hanem kelt hozzá árnyék is. Úgy gondolom, fizikai törvény Lehet, hogy amit tökéletesen körbevilágítanak - ahogy már régebben ezt leírtam -, azt nem látjuk! Hogyha eltűnik minden árnyék, éppen úgy nem látunk semmit, mintha eltűnik minden fény.

Mindezeket azért vettük előre, hogy a közreműködést kérjük, mindazokét, akik képesek arra, hogy bátran és nyitottan vállalják, amire a nyelv szép kényszere folytán rájönnek, de egyúttal törekedjenek a bizony-talanság-ok tisztázására. Sosem feledve, amit magunk is annyiszor leírtunk: a nyelv logikai REND+SZER, de élő SZER+VEZ-et is. Amúgyis a teljes .valóság SZÁM-unkra a kérdés és a felelet együttese. Ahogy a párta (pár-talan) szavunk ki-eg-ész-ít-i az özvegy szavunk jelentését, illetve fordított is lehet a sorrend; vagy miként összefügg a haj-a-don lány, akinek nem kötötték be fejét, a hajadonfő szavunkkal vagy összefügghet az M+N jelenléte a nőiség - emlő, mámmá - mivoltával, a fejérnép kifejezés (FEJ+NÉP-NÉV NEM-NEMZ-NEMZET) a "fejességet" jelentő anyajogú társadalommal, annak nyelvi emlékeként; s nem utolsó sorban a betűvetés szavunk azzal, hogy a sumérok agyagba írtak kis írókákkal, ékekkel, azaz oda vetették a betűket, mint magot stb., tehát magyarán a földbe; függhet össze sok minden, amelyről ma még csak sejtelmeink vannak; lehetnek De a nyelv nem nyeli el örökre, amit TUD, ami bele került, előadja, csak kutatni-keresni kell elszántan. A nyelv a mi védőnk, megtartónk és egyúttal a tengerünk is, amelyen nemcsak a távolságokba, hanem az elmúlt évezredekbe hajózhatunk. Azoknak a Bátor és Tisztelt Olvasóknak, akiknek kezébe kerül e könyv, amely másként barátkozik nyelvünkkel; szándékunk szerint, természetesen, rábízva magunkat a KÖZ-lekedésben, hogy KÖZ-lését pontosabban értsük, azt tanácsoljuk, hogy először olvassák el a tanulmányokat, az ŐSEGY és a logika útmutatóit, csak azután A magyar nyelv tanát, mert akkor jobban eligazodnak és velünk együtt gyönyörűséggel győződnek meg nyelvünk szépséges törvényeinek mutatványairól, ismerik föl a lehető összefüggéseket. A távolság, amit ez a nyelv "megtett" (miért teszi meg a távolságot? a magyar nyelv szerint?), igen nagy, s tán oda-vissza az elmúlt tíz?-húsz?-ezer évben - esztendőben? - legalább ennyi, de inkább a többszöröse kilométerben is! S még valamit tegyünk hozzá a bevezetőhöz. Azt a gyanúnkat, hogy nyelvünkben két nyelv lappang: két magyar nyelv. Az egyik a régebbi, amelyet innét vittek el, a másik, amit visszahoztak; évezredekkel később. Ugyanis számos és számtalan olyan szavunk van, amelyből kettő is van, némelyikből három. Magyarán szólva, ezek nélkül is meglennénk. Nem szinonimák (kénytelenek. vagyunk ezt a szót használni, hogy mindenki értse mire gondolunk!}, tehát nem rokonérzelmű szavak ezek, hanem ugyanazt jelentik! Például: év -- esztendő. Vagy: kutya, eb, szelindek, azután: coca, sertés (disznó), koca, vagy: liba, lúd, -- kacsa, réce, stb. Mi már százas nagyságrendben találtunk ilyen és hasonló, egymás mellett használt, azonos jelentésű szavakat. A magyarázat, a MAGYARÁZAT talán az, hogy kétféle magyar nyelv is kerül újra egymás mellé. S az a magyar nyelv, amelyet a hatalom rétege használt, volt a felsőbb, tehát így értelmezhetők a következő ki-fej-ez-és-ek: "Megmondom én neked magyarán, hogy értsd!"
"Majd megismered a magyarok Istenét!"
"Magyarán mondom, hogy megértsd!" stb.
Mindezekben érzékelhető, beszéd közben az a sajátos fenyegetés, fennsőbbség, ami két beszélő közti különbségre is utal. De elég arra gondolni, hogy a magyar nyelv, ha valamit nem értünk, azt meg-magyarázza, azaz: meg-MAGYAR-ozza! Tehát amikor a szótárban ezt a szót olvassuk: magyar, akkor mellette bármelyik idegen nyelvről is van szó, annak kellene lennie, hogy németez, angoloz, oroszoz, franciáz, finnez, törököz stb. Azonban nem ezt találjuk, hanem az értelmezés szó valamelyik változatát s nem pedig a nemzet nevére utaló szót! Talán nem szükséges magyarázkodnunk, hogy nem a magyaros kiejtésről beszélünk, hanem alapvetően más jelentésről! Hiszen amikor azt mondjuk: "Megmondom én magyarán..." Akkor ezután rendszerint vaskosan valóságos szavak sora; nem ritkán káromkodás, szitok következik. Vagyis, ha megmondom magyarán, akkor őszintén kimondom, amit gondolok...És így tovább. Talán érzékelhető, hogy a nyelvünknek ez a sajátossága is kutatásra vár, valamint az is, hogy mit jelent az a sajátos kifejezés: Három a magyar igazság. Mi az a három? Valódi vagy jelképes SZÁM? Talán a magyar nyelv hármas nyelvtani rendje? Az eredetmondánk része? Ősvallásunk emléke? Vagy akkor káromkodunk, amikor káromkodunk? Menj...az a...-ba?! Felszólítás+ valakit+ valamire? Munkánkat sokan segítették azzal is, hogy közölték lapjukban, kiadták a könyvet. Szerkesztők, írók leadták a tanulmányokat s így nem előzmények nélküli e kötet sem. Kísérlet, amit évek óta tartó kísértés után kíséreltünk meg - akár tankönyvpótlóként, kiegészítőként is - összefoglalni. Nem lehet teljes a munka, mert már most többet tudunk valamivel nyelvünk titkaiból, mint néhány órával ezelőtt. Napok, hetek múlva s amire e könyv megjelenik, még többet tudunk. Dekát ez a dolog lényege is, ezért le is kellett írni az eddigieket, ám lezárni ezt a témát nem lehet.
Szükséges és kötelező azonban foglalkozni vele. Elemezni, alkalmazni játékra és alkotásra, használni ön- és nemzetépítésre. Mert a nyelvészetben is hat és uralkodik a sajátos bénító, trianoni szellemiség. Legelőször is e belső rombolást kell megszüntetni közös erővel. Ne féljünk, erős szövetségesünk és felkészült segítőnk lesz a magyar nyelv!

Budapest, 1994. november 13.

Forrás: Valós történelem